Világlexikon

Mielőtt Aharionnak neve lett volna, a világ nem volt — csak a Néma: egyetlen, mozdulatlan lehetőség, amelyben még a fény sem tudta, hogy fény, és a sötét sem tudta, hogy sötét.

Aztán a Néma egyszer csak megrepedt, és annak mélyéből Sóhaj tört elő.

A sóhaj kétfelé szakadt, és a két fél azonnal egymásra vágyott. Az egyik felfelé emelkedett, és Magaség lett belőle: a fényes vágyakozás, a távlat, a törvény, amely rendezi a csillagokat. A másik lefelé sűrűsödött, és Mélyföld lett belőle: a gyökérálom, a súly, a tartás, amelyből hegy és mag és csont nő. Közöttük pedig megmaradt a seb — a Köz: köd, tükröződés, átjáró, ahol a két vágy nem érhette el egymást.

A Közben szikrák gyulladtak. Nem istenek voltak a későbbi papok értelmében — inkább élő törvények, amelyeket az első énekek az Ősszikráknak neveztek:

— a Világító, amely nevet adott a napnak és a tűznek;
— a Gyökérző, amely követ, fát és esküt kötött egymáshoz;
— az Árnyékoló, amely elrejtette, amit még nem volt szabad látni;
— a Hullámzó, amely folyót, árapályt és változást hozott;
— és az Éhező, amely éhséget, vadászösztönt és a vad világ dobogását.

Az Első Dal. Magaség lefelé énekelt, a Mélyföld pedig felfelé. Ahol a két hang a Közben összeért, anyag lett belőle: hegyvonulat, mocsár, ezüsterdő, sósszélű part, síkság, ahol később folyók találkoznak. Így született Aharion — egy világ, amelyben minden későbbi történet zajlik.

Abban a korban még nem voltak városok, és nem volt Trón. A földön őslények jártak: kristálycsontú Égjárók, gyökérszívű hegyóriások, féregkirályok a mélyben, viharmadarak a felhők hátán, ködordók a mocsárban. A legenda szerint a köz még olyan széles volt, hogy egyetlen lépés is más korba vihetett.

A Szakadás. Egyszer — senki sem tudja, hány nemzedékkel a Trón előtt — Magaség és Mélyföld majdnem összeért. A Köz felsikoltott. Az Ősszikrák szétporladtak, s ebból a porból nőttek a népek: kőből járó törpék, lombból váró elfek, középen kérdező emberek, árnyékba menekülő sötét-elfek, kérdéssé vált gnómok, és az Éhező vad gyermekei, akikből később ork klánok és félvérek lettek.

A Szakadás után jött a Besták Hosszú Éjszakája: amikor a megmaradt őslények és az új szörnyek uralták a vadont, és a népek tűzzel, íjjal, énekkel tanultak meg túlélni. Sok őslény kihalt. Sok bestia viszont nem. Viszont Aharion vadonja ma is emlékszik — és néha visszaharap.

Az első Trón. Amikor a népek elég sokáig éltek ahhoz, hogy ne csak túléljenek, hanem emlékezzenek, összegyűltek a folyók találkozásánál. Ott Őrző Kaelen felállította az első kőasztalt — nem azért, hogy ura legyen a világnak, hanem hogy Magaség és Mélyföld szövetségét halandó kéz őrizze. Abból a napból számítjuk a Trónszámítást. Az 1. év nem a világ születése. Az 1. év a felelősség születése.

Ami előtte volt: Előidő. Ami azóta van: korona, házak, háborúk — és a kérdés, amelyet minden hollóüzenet újra feltesz: megmarad-e a szövetség, vagy szétszakad ég és föld?

Lapozz tovább: az őslényekhez, a bestiákhoz, a barbár népekhez, és ahhoz, hogyan születtek a fajok. A mai Aharion ezek nélkül csak díszlet volna.

Aharion világának működését öt nagyváros határozza meg, a birodalom igazi hátterét azonban a változatos tájak adják: hegyvonulatok, kiterjedt síkságok, sűrű erdők, járhatatlan mocsarak, sivatagok, tavak és zátonyok, amelyeket karavánutak és futárvonalak hálóznak be.

A városok (részletesen a Városok fejezetben):

Trónváros a birodalom márványból emelt központja, a nagypolitika és a zárt Kapitális negyed helyszíne. Vasbérc a hegyvidék bányáira, Holdliget az ősi erdőkre, Koromsor a mocsárvidék rejtett ösvényeire, Sólyomrév pedig a tengeri kereskedelemre támaszkodik.

A tájak (részletesen a vonatkozó leírásokban):

A magaslati Ércgerinc, a nyílt Koronamező, a birodalmi folyók (Trónág, Ércpatak, Ködvíz, Szirtzúgó), a titokzatos Tükörtó, az Ezüsterdő és a sötétebb Árnyerdő, a veszélyes Fekete Mocsár, valamint a déli sivatag, a Homoksír. Itt található az Aranykehely (Aranypohár) oázisa és a Sószem vidéke is, ahol a Só Népe a birodalom egyik legértékesebb kincsét bányássza. A tengerparti szakaszokat a Sirályzátonyok és a Ködzátony szegélyezik.

A Homoksíron át eljutni a Sószemig hatalmas haszonnal kecsegtet, ám az út életveszélyes, mivel a só aranyat érő alapanyag Aharionban, és a sivatag nem kegyelmez a felkészületleneknek.

Az időszámítás alapja a Trónszámítás, amely az első Trón megalapításától veszi kezdetét; a világ teremtését és a kezdeti korszakot az Előidő foglalja magában. A játékban az idő a valósággal azonos ütemben telik: egy valódi nap pontosan egy játékbeli napnak felel meg.

Ebben a világban nem csupán szemlélőként veszel részt: a városok utcáin és a vadon veszélyes ösvényein tett döntéseiddel te magad alakítod a krónikát.

Aharion nem biztonságos világ. A kőfalakon túl – és olykor a sötétebb belső utcákban is – a Bestiák Éjszakája valójában sosem ért véget: csupán halkabbá, alattomosabbá és állandó fenyegetéssé vált. A világot járó veszedelmek természete és eredete alapvetően meghatározza a velük vívott harcot.

A lények alapvető felosztása:
Bestiák: Ösztönlények. Nem tudatosan gonoszak, csupán képtelenek megfékezni ragadozó természetüket és erőszakos ösztöneiket. Veszélyességüket a túlélési vágy, a területi agresszió vagy a csillapíthatatlan éhség táplálja.
Rémek: Tudatosan gonosz teremtmények. A valódi gonoszság megfontolt útválasztás, amely bizonyos fokú intellektust és szándékosságot követel meg; ők élvezik a pusztítást, a félelemkeltést és a halálos játszmákat.

Torzult asztrálú lények:

Olyan szörnyek, amelyek nem feltétlenül választották a gonoszságot, ám a lelkük, az asztráltestük súlyosan megsérült vagy megfertőződött. E torzulás miatt az asztráljuk kaotikus és olvashatatlan, ami veleszületett védelmet biztosít számukra a mentális és elmére ható mágiával szemben. Ezt a fertőzöttséget bárki megérzi a közelükben: jelenlétük fojtogató, gyomorszorító rossz érzést és ösztönös undort kelt az élőkben.

Asztráljárók:
Olyan entitások, amelyek képesek asztráltestükkel lélekben utazni, és közvetlenül mások tudatához vagy lelkéhez kapcsolódni – átlépve a fizikai távolságok és az idő korlátait.
Megjelenés és észlelés: Bárhol képesek hirtelen felbukkanni vagy nyomtalanul eltűnni, és gyakran előfordul, hogy egy adott pillanatban csak egyetlen kiválasztott személy érzékeli a jelenlétüket.
A kötöttség veszélye: Ha egy asztráljáró valamilyen oknál fogva megreked egy adott ponton, képtelenné válik elhagyni azt a helyet vagy idősíkot.
Kiterjedés: Bár leggyakrabban lényekről van szó, léteznek asztráljáró tárgyak és terek is, ami máig zavarba ejti a legképzettebb mágiatudósokat

Köz-maradványok:

Egy rég eltűnt világ relikviái és teremtményei. Abból az ősi, mitikus korszakból ragadtak itt a köztes síkon – ég és föld között –, amikor a Magaség és a Mélyföld még közvetlenül összeért a Szakadás előtt. Felépítésük és tulajdonságaik ellentmondanak a jelenlegi természeti és mágikus törvényeknek: nem értelmezhető, hogyan jöhettek létre, vagy miként létezhetnek még mindig Aharion jelenlegi valóságában.