Fél-ork

A Félork

Eredet és születés: A félork az Éhező szikrájának és az emberi vérnek a találkozása. Az Éhező ősi vadászösztönt, csillapíthatatlan éhséget és a zord világ nyers lüktetését hozta; az emberi örökség pedig céltudatosságot, szövetségkeresést és az örökös kérdezés képességét adta hozzá. Ahol a vad ork klánok és az emberi közösségek vére találkozott – legyen az ritka szerelemben, fogságban vagy kényszerű szövetségben –, ott születtek meg a félvérek. Számukra ez a származás nem átok, csupán egy másfajta, ösztönösebb válasz a túlélés éhségére.

Küllem: Testalkatuk tekintélyt parancsoló: magasabbak a törpéknél és sokkal robusztusabbak az elfeknél. Erőteljes, szögletes állkapocs, durva tapintású, fakózöld vagy hamuszürke árnyalatú bőr jellemzi őket, amelyet az emberi vér finomabb vonásokkal és kifejezőbb szemszínekkel lágyít. Fogaik hegyesek és vaskosak; a legtöbben szándékosan nem reszelik le őket, viselve azokat büszke emlékeztetőül.

Szokások és kultúra: A Vasfogú Klánok nyers törvénye a vérükben lüktet: aki eszik a közösből, az tartozik a falkának; aki tartozik, az köteles harcolni is érte. A városok kőfalai között megtanulják fegyelmezni és elrejteni a bennük forró dühöt – bár ez nem mindig sikerül nekik. Mélyen tisztelik a nyers erőt, amely képes tiszta irányt és célt találni. Halottaikat a hagyomány szerint vagy a csatamezőn hagyják a ragadozóknak, vagy gyors, heves máglyán hamvasztják el; az elhunyt emléke a tetteiben és a nevében él tovább.

Képességek és játékbeli vonások:

Nyers Fizikai Erő és Regeneráció: Vaskos izomzatuk és öröklött szívósságuk révén a közelharc rettegett alakjai; szervezetük a sebekből és zúzódásokból meglepően gyorsan épül fel.
Vadonbéli Érzékek: Éjszaka és rossz látási viszonyok között is kiváló a szaglásuk és a hallásuk, így a lesvetések és szörnyvadászatok során ritkán érheti őket meglepetés.
Fókuszált Düh: Amikor a tomboló harci lázat képesek fegyelmezett szándékká formálni, nincs náluk elszántabb szövetséges vagy pusztítóbb ellenfél.

Élethossz és elmúlás: 55–70 év a jellemző élettartamuk, így az emberénél is rövidebb ideig élnek – az Éhező tüze túl hevesen ég a testükben ahhoz, hogy időt pazaroljanak. Rendkívül ritka az a félork, aki megéli a hetven-nyolcvan esztendőt; az ilyenekből élő legenda válik a tábortüzek mellett. Az aharioni 180–200 éves faji plafon számukra csupán messzi, elérhetetlen mese. A félork nem áhítozik örök életre: jól tudja, hogy a legvadabb fenevad is elhullik egyszer – és vele sem tesz kivételt a természet rendje.