Elf

Az Elf

Eredet és születés: Az elf a Világító szikrájának és ragyogásának gyermeke. Ahol az Első Dal visszhangja az ősi erdőségek lombkoronáján szűrődött át, ott öltöttek testet: sosem sietnek, mert lelkükben a Magaség végtelen távlatait és nyugalmát hordozzák. Holdliget lombjai alatt az idő más ritmusban folyik – egy egész emberi nemzedék felemelkedése és bukása az elf számára csupán egyetlen csendes fejezet –, ám a múlandóság törvénye alól ők sem bújhatnak el.

Küllem: Magas, karcsú és arányos testalkatúak; mozgásuk nesztelen és folyékony, mintha a gravitáció és a levegő közege sem nehezedne rájuk teljes súlyával. Fülük hegyes, arcvonásaik finomak és sokáig megtévesztően kortalanok. Hajkoronájuk a fénylő ezüst, a mézarany, a hollófekete és a levélzöld árnyalataiban pompázik; tiszta tekintetük mindig a távolba réved. Öltözékük a természettel él szimbiózisban: rugalmas finombőrök, növényi rostok, faelemek és mesteri szövésű posztók alkotják.

Szokások és kultúra: Soha nem kapkodnak, és ezt a türelmet a rövidebb életű fajok gyakran nehezen viselik. Esküt csak hosszas megfontolás után tesznek, de ha egyszer elkötelezik magukat, annak súlyát évtizedeken át hűségesen őrzik. Számukra a ligetek és erdők ősi törvénye mindig előbbre való a kőfalak közé zárt emberi rendeleteknél. Halottaikat a vén fák gyökerei közé temetik, hiszik ugyanis, hogy az elhunytak emlékezetét a lombok susogása őrzi tovább az utókornak.

Képességek és játékbeli vonások:
Tökéletes Érzékek és Nesztelenség: Éles látásuk, finom reflexeik és lépteik észrevétlensége révén az erdők és szürkületi tájak felülmúlhatatlan felderítői.
A Türelem Művészete: Az íjászatban és a koncentrációt igénylő feladatokban verhetetlenek; nem csupán lőnek, hanem kivárják a tökéletes pillanatot, mikor a célpont mozdulatlanná válik.
Az Erdő Visszhangja: Képesek olvasni a természet legapróbb jeleiből – a szélirány hirtelen váltásából vagy a madarak riadt rezdüléséből azonnal megérzik a közeledő veszélyt.

Élethossz és elmúlás: 150–200 év a jellemző élettartamuk, így a törpék mellett Aharion leghosszabb életű népe. A kétszáz esztendő azonban szigorú biológiai határ, amelyet egyetlen elf sem léphet túl. Az öregedés őket is utoléri: lépteik idővel megnehezednek, szemükből megfakul az ősi fény, míg végül letelepednek egy öreg tölgy tövébe, és elalszanak. Az elf jól tudja, hogy a legősibb erdő is elszáradhat vagy kivágható – a halál természetes végállomás még a legtovább emlékezők számára is.