Törpe

A Törpe




Eredet és születés: A törpe a Gyökérző szikrájának gyermeke. Ahol a Mélyföld éneke a legkeményebb sziklát érte, ott a kő nem akart többé puszta hegy maradni – és megtanult járni. A törpék a Mélyföld leginkább hűséges szülöttei: testük a bánya határozott válasza a sötétségre, lelkük pedig a kőbe vésett eskü válasza a felszíni síkságok múlandóságára. Vasbérc minden egyes bástyája és tárnája az ő ősi munkájuk emlékét őrzi.

Küllem: Alacsony termetű, rendkívül széles vállú és vaskos, erős csontozatú nép. Bőrszínük a földbarnától a palaszürkéig terjed, mintha a hegy kőpora a bőrük alá ivódott volna. Dús hajzatuk és szakálluk – amelyet a törpe nők is előszeretettel és büszkén viselnek – hosszú életük személyes krónikája: aprólékos fonatok, rúnázott fémgyűrűk és acélszálak díszítik. Mélyen ülő, éles szemük a legfeketébb sötétségben is meglátja a legapróbb sziklahasadékot és a rejtett ércereket.

Szokások és kultúra: A törpe sosem kapkod, hiszen jól tudja: a sietség mindig repedést hagy az anyagban és a jellemben is. Esküjét ritkán bízza mulandó papírra; szavait inkább hideg acélba vagy kemény kőbe vési. A Kőhit szertartásai – a megosztott áldozati kenyér, a mélybéli mohák füstölése és a faragott kőoltárok – természetes közeget jelentenek számára. Halottaikat a hegy gyomrában lévő kriptákban helyezik örök nyugalomra, a családtagok pedig ereklyeként őrzik azt a kovácskalapácsot vagy csákányt, amellyel az elhunyt utoljára dolgozott a közösségért.

Képességek és játékbeli vonások:

A Kő Éneke: Ösztönösen érzékelik a sziklák belső rezgéseit, a barlangok akusztikáját és a fenyegető omlásokat. A Mélyföld és a hegyi járatok kutatása során előnyre tesznek szert.

Megtörhetetlen Szívósság: Legendás fizikai állóképességük és teherbírásuk révén könnyebben viselik a méreg, a fojtogató bányagázok és a nehéz felszerelések terhét (kiemelt bónusz az Állóképesség és Erő próbákra).

Velük született Mesterember: A kovácsolás, a bányászat és az ötvösség terén természetes érzékkel rendelkeznek; a műhelyekben és a fémek megmunkálásakor a legmegbízhatóbb szakemberek.

Élethossz és elmúlás: 160–200 év a jellemző élettartamuk, ezzel az elfek mellett Aharion leghosszabb életű fajai közé tartoznak. A kétszáz esztendő a természetes faji plafon, amelyet senki sem léphet át. Bár a vénséges törpéket mély tisztelet és bölcsesség övezi, a múlandóság őket sem kíméli: az ízületeik megroppannak, lépteik lelassulnak, mígnem egy nap leülnek az üllő mellé, és nem kelnek fel többé. A törpe tisztában van vele, hogy idővel a legmagasabb hegygerinc is erodálódik – a halál a természet törvénye, még a kőszívűek számára is.