Ember

Az Ember

Eredet és születés: Az ember ott született, ahol a Magaség és a Mélyföld éneke egyenlőtlenül keveredett a Köz széles síkságain. Nem a legerősebb, nem is a leghosszabb életű faj – sokkal inkább a leginkább alkalmazkodó. A Világító és a Gyökérző szikrái egyaránt megérintették őket, de egyik sem uralta el teljesen a lelküket: az ember a két őserő közé ékelődő örök kérdéssé vált. A Trónkultusz tanítása szerint a kitartásuk célja az, hogy a birodalmi szövetséget ne egyetlen múló hőstett, hanem sok egymást követő, küzdelmes nap tartsa életben.

Küllem: Magasságuk és testfelépítésük rendkívül változatos. A Széljáró Hordák sarjai szikárak és magasak, a folyóparti és bányásztelepülések népe zömökebb és izmosabb. Bőrszínük a mélybarnától a napcserzette árnyalatokon át a hűvös, halvány tónusokig terjed, ahogy a szél és az éghajlat formálta. Hajuk, szakálluk és öltözékük a környezetükhöz idomul: Trónvárosban a fényűző udvari divat, a határokon a praktikus, strapabíró viselet hódít. Szemük élénk és kifejező – kék, zöld, borostyán vagy mézszínű –, mintha szüntelenül a világ titkait faggatnák.

Szokások és kultúra: Az ember szereti a neveket, a pecsétes pergament és a fennmaradó történeteket. Esküt tesz, és bár ha a szükség úgy hozza, megszegi, a súlyára mindig emlékszik. Városokban finom modorú udvaronc, a poros utakon dörzsölt kalmár, a határokon zsoldos: szinte bárhol képes otthonra lelni, még ha az a menedék csupán egyetlen éjszakára szól is. Halottaikat a családi hitvilágtól függően földbe temetik vagy máglyán hamvasztják el; a gyászt gyakran nyíltan, rituálisan élik meg.

Képességek és játékbeli vonások:

Gyors alkalmazkodás és tanulás: Mivel életük rövidebb a többi fajnál, gyorsabban tanulnak és rugalmasabban váltanak szemléletet. A játékban ez a tapasztalatszerzésben (+5% kapott TP bónusz a tevékenységeknél) és a sokoldalú fejlődésben mutatkozik meg.

Sokszínű hivatások: Bármelyik kasztot és tevékenységet képesek mesteri szintre vinni; nincsenek szigorú faji korlátaik.

Kulturális sokféleség: Képesek könnyedén beilleszkedni bármelyik nagyváros (Trónváros, Vasbérc, Sólyomrév vagy Koromsor) társadalmába.

Élethossz és elmúlás: Átlagos életkoruk 70–90 év. Rendkívül ritka, aki megéli a századik esztendőt – ekkorra a testük megfárad, lelassul, és már csak az emlékekből táplálkozik. Az emberi lét messze az aharioni 180–200 éves faji plafon alatt ér véget. Számukra a halál nem szégyen, hanem elkerülhetetlen, természetes valóság: nem a test halhatatlanságára törekszenek, hanem a krónikákra és dalokra, amelyek túlélik őket.