Őslények és kihalásuk

Az őslények nem „nagy szörnyek” voltak a mai értelemben. Tájak voltak, amelyek jártak. A Szakadás és a Besták Éjszakája legtöbbjüket eltemette — de a föld emlékezete nem üres sír.

Égjárók — Kristálycsontú óriások, akik a Magaség közelségéből nőttek. Állítólag a viharokban beszéltek, és lépéseik nyomán források fakadtak. A Szakadáskor a fény „túl tisztán” esett rájuk: legtöbbjük szétporladt üveghegyekké. Ma csak csontjaik maradtak — egyes bércek „üveggerincei” valójában Égjáró-maradványok. Élő Égjárót a hivatalos krónikák kihaltnak tartanak.

Gyökérszívűek — Hegynagyságú lények, akiknek szíve élő gyökérfonat volt. Ahol lefeküdtek aludni, ott domb nőtt. A Besták Éjszakájának végén legtöbbjük nem halt meg: elaludt. A Kőhit azt tanítja: bizonyos hegyek alatt még dobog egy gyökérszív. Aki bányát nyit ilyen helyen, néha „lélegző követ” talál — és szerencsésebb, ha azonnal eltemeti.

Mélytükör-lények — Tavi és barlangi lények, amelyeknek teste sima, mint a víz tükre. Aki belenézett, a saját jövőjének egy változatát látta. A Tükörcsend Ház sokkal később ugyanezt a csodát próbálta visszahozni mesterségesen — és elbukott. Az igazi Mélytükör-lények az Előidő végén kihaltak; a suttogás szerint utolsó tojásaikat a Köz romjaiba rejtették.

Vasvérű Féregkirályok — A mélység uraiként zúzták a kőzetet, és érctestükből születtek későbbi bányák. A törpe-legendák szerint a legnagyobbakat maguk a törzsek döntötték meg, üllővel és énekkel. A királyok kihaltak. A kisebb ércférgek — az ő „unokáik” — ma is élnek a bányákban, és a szörnyvadászok jól ismerik őket.

Viharmadarak — Nem sárkányok. Óriási, vihart hordozó madarak: szárnyuk alatt mennydörgés, tekintetükben sósszél. A Habkorona kapitányai ma is esküt tesznek, ha egyet látnak a horizonton. Ritkák. Szentek és átkok egyszerre. Nem kihaltak — de nem vadászhatók könnyen, és aki megöli őket, gyakran maga is viharban vész el.

Ködordók és Mocsáranyák — A Köz nedves árnyékából nőtt lények. Egyesek kihaltak, amikor a mocsarak visszahúzódtak; mások belesimultak a tájba, és ma cölöplábú rémek, ködsólymok és árnyrajok formájában térnek vissza.

Miért haltak ki? Nem egyetlen ok. A Szakadás fénye és súlya. Az éhező népek vadászata. Az első szövetségek tűzgyűrűi. És az, hogy a Köz összezsugorodott: ami az őslényeknek otthon volt, az a mai Aharionnak már csak seb.

A kihalás nem azt jelenti: „vége a csodának”. Azt jelenti: a csoda mélyebbre húzódott — és a bestiák, amelyek ma is élnek, ennek a mélységnek a gyermekei.