Teremtéstörténet

Mielőtt Aharionnak neve lett volna, a világ nem volt — csak a Néma: egyetlen, mozdulatlan lehetőség, amelyben még a fény sem tudta, hogy fény, és a sötét sem tudta, hogy sötét.

Aztán a Néma egyszer csak megrepedt, és annak mélyéből Sóhaj tört elő.

A sóhaj kétfelé szakadt, és a két fél azonnal egymásra vágyott. Az egyik felfelé emelkedett, és Magaség lett belőle: a fényes vágyakozás, a távlat, a törvény, amely rendezi a csillagokat. A másik lefelé sűrűsödött, és Mélyföld lett belőle: a gyökérálom, a súly, a tartás, amelyből hegy és mag és csont nő. Közöttük pedig megmaradt a seb — a Köz: köd, tükröződés, átjáró, ahol a két vágy nem érhette el egymást.

A Közben szikrák gyulladtak. Nem istenek voltak a későbbi papok értelmében — inkább élő törvények, amelyeket az első énekek az Ősszikráknak neveztek:

— a Világító, amely nevet adott a napnak és a tűznek;
— a Gyökérző, amely követ, fát és esküt kötött egymáshoz;
— az Árnyékoló, amely elrejtette, amit még nem volt szabad látni;
— a Hullámzó, amely folyót, árapályt és változást hozott;
— és az Éhező, amely éhséget, vadászösztönt és a vad világ dobogását.

Az Első Dal. Magaség lefelé énekelt, a Mélyföld pedig felfelé. Ahol a két hang a Közben összeért, anyag lett belőle: hegyvonulat, mocsár, ezüsterdő, sósszélű part, síkság, ahol később folyók találkoznak. Így született Aharion — egy világ, amelyben minden későbbi történet zajlik.

Abban a korban még nem voltak városok, és nem volt Trón. A földön őslények jártak: kristálycsontú Égjárók, gyökérszívű hegyóriások, féregkirályok a mélyben, viharmadarak a felhők hátán, ködordók a mocsárban. A legenda szerint a köz még olyan széles volt, hogy egyetlen lépés is más korba vihetett.

A Szakadás. Egyszer — senki sem tudja, hány nemzedékkel a Trón előtt — Magaség és Mélyföld majdnem összeért. A Köz felsikoltott. Az Ősszikrák szétporladtak, s ebból a porból nőttek a népek: kőből járó törpék, lombból váró elfek, középen kérdező emberek, árnyékba menekülő sötét-elfek, kérdéssé vált gnómok, és az Éhező vad gyermekei, akikből később ork klánok és félvérek lettek.

A Szakadás után jött a Besták Hosszú Éjszakája: amikor a megmaradt őslények és az új szörnyek uralták a vadont, és a népek tűzzel, íjjal, énekkel tanultak meg túlélni. Sok őslény kihalt. Sok bestia viszont nem. Viszont Aharion vadonja ma is emlékszik — és néha visszaharap.

Az első Trón. Amikor a népek elég sokáig éltek ahhoz, hogy ne csak túléljenek, hanem emlékezzenek, összegyűltek a folyók találkozásánál. Ott Őrző Kaelen felállította az első kőasztalt — nem azért, hogy ura legyen a világnak, hanem hogy Magaség és Mélyföld szövetségét halandó kéz őrizze. Abból a napból számítjuk a Trónszámítást. Az 1. év nem a világ születése. Az 1. év a felelősség születése.

Ami előtte volt: Előidő. Ami azóta van: korona, házak, háborúk — és a kérdés, amelyet minden hollóüzenet újra feltesz: megmarad-e a szövetség, vagy szétszakad ég és föld?

Lapozz tovább: az őslényekhez, a bestiákhoz, a barbár népekhez, és ahhoz, hogyan születtek a fajok. A mai Aharion ezek nélkül csak díszlet volna.