A Korona Krónikája

I. Az első őrzők (Trónszámítás 1–80.)

ABestiák Éjszakája után a túlélőknek szükségük volt egy biztos pontra. A síkság közepén, a folyók találkozásánál Kaelen felállította az első kőasztalt – e köré épült később Trónváros. Ettől a naptól számítják a Trónszámítás 1. évét. Kaelen nem királyként, hanem a rend őrzőjeként tekintett magára. Utódai azonban már felvették a koronát, és megalapították az Aranyág Házat, amely házasságokkal és hűségeskükkel szilárdította meg hatalmát az elkövetkező évtizedekben.

II. Az Ércadó és a hegy válasza (81–140.)

Trónváros gyorsan terjeszkedett, a fegyverkezéshez és építkezésekhez pedig egyre több nyersanyagra volt szüksége. A hegyvidékre kivetett súlyos terhek – a kész pengék, a nyersérc és a kényszermunka – miatt a bércek népe fellázadt. A Vasördög-felkelés célja kezdetben nem a trón megdöntése volt, hanem az önrendelkezés kiharcolása. A békekötés során a hegyvidéki műhelyek saját törvénykezési jogot kaptak, és ebből az autonómiából nőtt ki Vasbérc erődvárosa.

II/b. A Nyugodt Utak évei (141–209.)

Közel hetven esztendőn át viszonylagos béke uralkodott. Megnyílt az Ércút, megindult a karavánforgalom, a Széljáró Hordák egy része pedig adófizetővé vagy zsoldossá vált. Ekkor épült ki az első állandó futár- és hollóállomás-hálózat, amelyet később a Várköd Ház vett át és fejlesztett tovább.

III. A Háromkorona-háború (210–238.)

III. Ardal Aranyág gyermektelenül halt meg, a trónért pedig hárman indultak harcba: az Aranyág Ház unokatestvére, a Vasördögök vezetője és egy gazdag Sólyomrévi kalmár. A huszonnyolc évig tartó polgárháborúban falvak pusztultak el, és az ezüsterdő egy része is leégett – ezt a területet azóta Hamulombnak nevezik. A háború végén egyik fél sem tudott felülkerekedni; a kimerült Királyi Tanács vette át az irányítást, és a trón egy teljes nemzedéken át betöltetlen maradt.

III/b. A Hamulomb után (239–289.)

Az ötvenéves újjáépítési időszak alatt Holdliget megkötötte az Ösvényszerződést három pecséttel — Ezüstlomb Sael, Szirtvér Orthas, Mézhold Ysara —, Trónváros falait megerősítették, Sólyomrév kikötői pedig ismét megteltek kereskedőhajókkal. Ekkor emelkedett fel a Tükörcsend Ház, amely ügyes diplomáciával és kompromisszumos tárgyalásokkal igyekezett fenntartani az egyensúlyt a rivális frakciók között.

IV. A Tükörbéke és a Tükörtörés (290–312.)

A Tükörcsend Ház közvetítésével hosszabb békés korszak köszöntött a birodalomra: Sólyomrév kereskedelme virágzott, Koromsor mocsaras vidékén pedig egyre szervezettebbé vált a helyi érdekszövetség. A békének a Tükörtörés Éjszakája vetett véget: máig tisztázatlan körülmények között a Tükörcsend Ház nagytermeiben mészárlás zajlott le. A család szinte teljesen megsemmisült, a túlélők a mocsarakba menekültek vagy álnéven rejtőztek el Trónvárosban.

V. A Regensi Kor — első hullám (313–420.)

A mészárlást követően a Királyi Tanács régensként kormányzott. A központi hatalom hiányában a városok egyre függetlenebbé váltak: Holdliget lezárta egyes határait, Vasbérc saját szabályai szerint élt, Koromsor pedig nyíltan figyelmen kívül hagyta a központi rendeleteket. Ebben a korszakban erősödött meg a közvetítői és futárszerepet betöltő Várköd Ház, miközben az ügyintézés lassúvá és nehézkessé vált.

VI. A Blokád és a Kikötőlevél(421–510.)

Amikor a Tanács tengeri blokáddal próbálta megfékezni Sólyomrév önállósodását, Rheva Habkorona kapitány áttörte a zárlatot. A felkelés lezárásaként kiadták a Szabad Kikötő Kikötőlevelét: a város adót fizetett a birodalomnak, de teljes belső önrendelkezést kapott a rakpartok és a hajózás felett. Ekkor nevezték ki I. Orlánt (a Várköd Ház távoli rokonát) ideiglenes őrzőnek, de három év után visszahívták.

VII. A Hollóbéke (511–620.)

Több mint egy évszázados, eseménytelen békeidőszak következett. Trónváros rendezte a kereskedelmi szabályokat, a Trónkultusz és Holdliget egyezséget kötött a zarándokutak használatáról, Vasbérc gazdasága megerősödött, a koromsori maszkviselés divatja pedig beszivárgott a fővárosba. Ebben a korban került a trónra II. Orlán, de egy adóbotrány és egy halálos párbaj miatt alig tizenegy hónap után megfosztották hatalmától.

VIII. A Második Ércvita (621–700.)

Vasbérc saját pénzt veretett, amit Trónváros megtiltott. A vita elhúzódó gazdasági konfliktushoz vezetett: vámok, fegyveres útdíjak, késedelmes szállítmányok és megszakadt diplomáciai kapcsolatok jellemezték az évtizedeket. A megegyezés értelmében a hegyvidék lemondott az önálló pénzverésről, cserébe a Tanács elismerte az Üllőudvar céheinek kizárólagos jogait a mesterségbeli tudás felett.

IX. A Porhó-járvány és a Bestiaévek (701–760.)

A hegyekből lezúduló ragadozófalkák egészen a főváros kapujáig jutottak, a síkság falvai elnéptelenedtek. Ezt követte a Porhó-kórként ismert járvány: a magas lázzal, köhögéssel és ezüstös nyállal járó betegséget végül a különböző felekezetek és városok összefogásával sikerült megfékezni. A válság után a meggyengült Tanács tekintélye mélypontra jutott.

X. Regens Valdric kora (761–830.)

Valdric régens negyven éven át vasszigorral, adminisztratív eszközökkel és adókkal irányította a birodalmat. A Várköd Ház az ő szolgálatában fejlesztette tökélyre az információs hálózatát. Valdric unokaöccsét, III. Orlánt tette meg névleges uralkodónak, ám a régens halála után az ifjú király egy éven belül lemondásra kényszerült. Amikor Valdric leszármazottai megpróbálták végleg megörökölni a koronát, a városok fellázadtak a törekvésük ellen.

XI. A Koronavágy (831–840.)

Egy évtizeden át tartó feszült politikai játszma vette kezdetét: Vasbérc felhalmozta fegyverkészleteit, Holdliget lezárta az erdőit, Sólyomrév előzetes adómentességet követelt, Koromsor pedig különböző álnéven fellépő követekkel manipulálta a tárgyalásokat, miközben a birodalom a háború szélére sodródott.

XII. A Hétnapos Tanács és a koronázás (841–842.)

A városok követei hét napon át vitáztak a hatalom jövőjéről. A hetedik nap hajnalán a Várköd Házból származó jelöltet IV. Orlán néven királlyá választották – hivatkozva a korábbi, rövid életű kísérletekre. A döntést minden fél a saját érdekei szerint fogadta: a kovácsok megkönnyebbültek, a kereskedők azonnal vámkedvezményeket értek el, Holdliget visszahúzódott, a Maszkos Házak pedig kivárásra rendezkedtek be.

Így érkezünk el a jelenlegi 849. esztendőhöz: a Trónon ismét ül uralkodó, de a városok és nemesi házak közötti feszültségek továbbra is fennállnak.

Amikor a Hétnapos Tanács koronát adott IV. Orlánnak, Holdliget is választott. Nem az úrnőt küldték a Trón mellé, hanem a húgot: Ezüstlomb Mireát, aki nővérénél, Ezüstlomb Maelisnél ötven esztendővel fiatalabb. Mindketten tiszta lombvérűek; Maelis maradt az ösvények ura, Mirea pedig a béke pecsétje. A házasság után az Ösvényzár nem omlott le — csak lélegzethez jutott.