Kőhit

KŐHIT (Földanya-út)

Eredet:

A Kőhit a Gyökérző és a Mélyföld ősi vallása. A tanítások szerint a Gyökérző volt az az Ősszikra, aki a teremtés hajnalán énekével fát, követ és szent esküt kötött egymáshoz. A hegyi népek és a törpék ebből tanulták meg a legfőbb törvényt: a föld emlékezik. Nem a királyi koronát imádják, hanem azt, ami örök: a kőtömböt, a gyökeret, az áldozati kenyeret és a hegyek mélyén pulzáló, csendes dobogást — hisz úgy tartják, a legidősebb bércek alatt ma is szunnyad egy-egy élő szív.

Tanítás és Hitvallás:

A Kőhit nem tagadja a Magaség Fényét, de vallja, hogy a Fény tartás nélkül mit sem ér, a tartást pedig egyedül a föld adhatja meg.

A Kőpecsét: A Trónvárosi pecsét csak papír, amit a tűz felemészt; a Kőhit pecsétje magából a sziklából való.
A Munka mint Szertartás: A bánya mélye szentély, a kovács kalapácsának ritmikus ütése pedig imádság. A fém megmunkálása és a szikla tisztelete nem csupán munka, hanem szent cselekedet.
A Tisztelet Törvénye: A szikla ad, de el is vesz. Ha a bányász nem adja meg a tiszteletet a mélységnek, a hegy ráomlik.

Szentélyek és Szertartások:

A Kőhit szentélyei mentesek a pompa és a márvány gőgjétől. Egyszerű, barlangszájban felállított faragott kőoltárok ezek, ahol moha nő és öröktűz ég.

Évszaki Rítusok: Megülik a tavaszi olvadást (az ébredést), az őszi betakarítást és a téli barlangi csendet.
Kőeskü: A fontos szövetségeket, házasságokat és céhi megállapodásokat nem papírra írják: a felek a vérükkel vagy a puszta tenyerükkel nyomják meg a kiválasztott szent követ. Ez a kötés addig tart, amíg a kő áll.
A Temetés: Halottaikat nem elégetik és nem adják a mocsárnak: a hegy mélyébe, a sziklasírokba temetik őket, visszadva a testet annak, amiből született.

A Gyökérző Szilánkjai:

A Kőhit papjai és a hegyi népek szentként tekintenek a világ mélyén fennmaradt ősi csodákra. Az üllőhangon morajló gólem-maradványok és a lassan lüktető, lélegző kövek számukra a Gyökérző élő szilánkjai — míg Trónváros csupán adózási alapanyagot és ritka bányakincset lát bennük.

Jelen és Politika:

A Kőhit nem ellensége a Trónkultusznak, de nem hajol meg a korona előtt pusztán azért, mert a márványpalota magasabb, mint a hegy. A 849. évben nyíltan kimondták: ha a korona a föld ellen dönt, a hegy nem követi a koronát. Nem véletlen, hogy a Trónvárosi Tanácsban a nekik fenntartott szék szinte mindig üresen áll — Vasbérc urai nem járnak papírtologatók közé ülésezni.