Égjáró-unoka

Az Égjáró-unoka. Az Égjárók távoli, butább vére. Nem isten — de a hegyen elég.

Ha közelről látod: félóriás, felhőszínű bőrű; a hangja mennydörgés-utánzat. Így vadászik: a hágón áll; a járótól „égadót” kér — vagy lehajít.

A krónikások szörnynek sorolják: torzult, átjárós, Köz-maradványos, vagy tudatosabban gonosz — a veszély a miért-ben van. Már nem a kezdők meséje — aki alábecsüli, azt a vadon megemlíti a veszteségek között.

Előfordulásuk

Az Égjáró-unoka előfordul: Ércgerinc magaslatai, valamint viharos hegygerincek.